SZEMBEJÖN tárgyatlan ige (csak a jelentő mód jelen 2, 3. személyben és felszólító módban,
tájszó,
régies) szembejő
Szembejön vkivel, vmivel: vkihez, vmihez az arca felőli v. a haladásával ellentétes irányból közelít; vkivel, vmivel szemben jön, és így feléje tart.
Mikor elindultunk, szembejött velünk az öreg. Forduljunk vissza, mert szembejön velünk a vihar. □ A kocsi éppen szembejött velünk. (Szigligeti Ede) Megyek az utcán. Szembejön velem egy piros arcú öreg úr. (Kosztolányi Dezső)