Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZÉLÜTÖTT [l-ü] melléknév -en [e] Olyan <személy, ill. test, testrész>, akit, amelyet szélütés ért, és ennek nyomait (bénulás, szellemi fogyatékosság formájában) viseli; gutaütött, szélhűdött. Tehetetlen, szélütött ember. Szóláshasonlat(ok): (rosszalló) Úgy dolgozik, mozog, mint a szélütött: lassan, nehézkesen d., m. □ Én sütkérezni jártam csak a napra, Mint béna, szélütött beteg. (Reviczky Gyula) Öreg embernek látszott… sovány fejével, keskeny vállaival s szélütött, hitvány lábszáraival. (Petelei István)
  • szélütöttség.