Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (régies, irodalmi nyelvben) A levegőnek gyenge áramlása; szellő, fuvallat. Enyhe, esti, gyönge, hegyi, kósza szellet. □ Mit érzek? egy kis nyájas szellet Rám gyengén mennyei illatot lehellett. (Csokonai Vitéz Mihály) Nem érzed-é a lanyha szelletet, Mely arcodat legyinti s elröpűl? (Madách Imre)
2. (népies) Lélegzet, lehellett; (állati) pára, szusz. Kijött belőle a szellet. □ De, hogy őt nem hozta oda rabló szándék, Azt tudom, azt vallom Lenne bár utolsó ajkamon e szellet. (Arany János)
3. (régies, irodalmi nyelvben) Szellem (1), lélek. □ Jó pajtások is volnának, ha az ördög, vagy nem tudom miféle szellet azt a hajadont közéjük nem dobta volna. (Jókai Mór) || a. (régies) Sugallat, szeszély, ihlet. □ Vajon micsoda szellet szállta meg őnagyméltóságát, hogy így kedveskedik nekem? (Jókai Mór)