Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. A szellemes melléknévvel kifejezett emberi, lelki tulajdonság; friss, könnyed, játékos ötletesség. Finom, franciás, szikrázó, sziporkázó szellemesség. Sok szellemesség van ebben az előadóban. A vígjátékból hiányzik a szellemesség. □ Egy udvari estélyen a királyné megszólította az országgyűlés képviselői minőségben megjelent Jókait, mire Jókai egy udvari ember szikrázó szellemességével felelgetett. (Mikszáth Kálmán) || a. Vkinek, vminek szellemes volta. A bohózat, megjegyzés, ötlet, társalgás, tréfa szellemessége. Műveltsége, szellemessége mindenkit elragadott.
2. Szellemes megnyilatkozás, kül. szellemes mondás, ötlet, tréfa. A társaság elemében volt, csak úgy röpködtek a szellemességek. Rég hallottam annyi szellemességet, mint tegnap a színházban. Egyik szellemesség a másikat érte. □ Nagyendrébe [= Nagy Endre kabaréiba] jártunk, az ám a szellemes konferanszié, príma szellemesség, nála nélkül az egész nem érne semmit. (Móricz Zsigmond) || a. (enyhén rosszalló) Szellemeskedő megnyilatkozás, mondás, tréfa; szellemeskedés. Hagyjuk a szellemességeket!