Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. A szélnek, kül. vmely vidékre jellemző, ott uralkodó szélnek az iránya. A széljárás irányába szélfogót állít. Fagyveszély esetén a gyümölcsösben és szőlőben a széljárásnak megfelelő oldalról füstölést végeznek. □ Evezősnek kell lennie, mondá, mielőtt kormánypadra ülne, Azután őrködve hajó orrán, a széljárásra figyelni, Úgy végre vezetni magára hajót. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Tanulmányozta a tengert és a széljárást. (Jókai Mór) || a. (ritka) A(z uralkodó) szél fúvása. Erős itt a széljárás.
2. (ritka) <Vmely helyen> a széliránynak az időjárás alakulását kísérő szokásos változása. Jól ismeri a vidék széljárását.
3. (átvitt értelemben, ritka) Vmely közösségben az az éppen uralkodó helyzet, amelyhez a közösség tagjai igazodnak, alkalmazkodnak. Megalkuvó természet volt, mindig kikémlelte, hogy milyen a széljárás, s ahhoz igazította terveit.