Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZELLEMTÖRTÉNET
SZELLEMTUDOMÁNY
SZELLEMŰZÉS
SZELLEMVASÚT
SZELLEMVILÁG
SZELLENT
SZELLENTYŰ
SZELLET
SZELLŐ
SZÉLLÖKÉS
SZELLŐS
SZELLŐZETLEN
SZELLŐZIK
SZELLŐZŐ
SZELLŐZTET
SZELLŐZTETŐ
SZÉLMALOM
SZÉLMALOMHARC
SZÉLMENTES
SZÉLMÉRŐ

SZELLEMISÉG [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (választékos)
  • 1. Az a szellemi irány, világnézet, elvi állásfoglalás v. felfogás, amely vkire, vmely közösségre, korra v. emberi megnyilatkozásra, pl. művészeti alkotásra, jellemző. Egészen más szellemiség nyilatkozik meg benne. Egész szellemisége ellentétben van ezzel a nézettel. □ [A török hódítás] csak hadi és politikai jellegű volt, társadalmilag és vallásilag nem akarták terjeszteni szellemiségüket. (Móricz Zsigmond)
  • 2. Vkinek szellemi alkata, mivolta v. vmilyen szellemű volta. Szellemiségének magasrendű megnyilatkozása ez a mű.
  • 3. (irodalmi nyelvben) Szellem (2–4). □ Rendkívüli lény volt, magas kultúra és jellem és élethez s emberekhez értő… zseniális szellemiség. (Móricz Zsigmond)
  • szellemiségű.