Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZÉLHÁMOS főnév és melléknév
  • I. főnév -t, -ok, -a
  • 1. Mások rászedéséből, félrevezetéséből, fondorlattal való megkárosításából magának anyagi v. erkölcsi hasznot húzó személy; csaló. Körözött, politikai, sötét lelkű szélhámos. □ Megjelent a fővárosban egy pár magas rangú francia gavallér…a legveszedelmesebb szélhámosok voltak, kiket Európa minden rendőrsége régóta üldöz már. (Jókai Mór) || a. (bizalmas, rosszalló) Megbízhatatlan, nagyzoló, hazudozó v. kétszínű személy. Nagy szélhámos az ipse. □ A szélhámosok szívdobogtató kéjét élveztem, akiket másnak vélnek, mint akik. (Kosztolányi Dezső) Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő, | ki csal és hiteget! (József Attila)
  • 2. (tájszó) Lógós ló.
  • II. melléknév -abb
  • 1. Szélhámos (I. 1) <személy>, ilyenekből álló <csoport>. Szélhámos banda, házaspár, fiatal emberek. □ Hogy a két szélhámos cimbora ezt hallja, Mintha már most félig meg volnának halva. (Vajda János) || a. (bizalmas, rosszalló) Megbízhatatlan, hazug, kétszínű <személy>. Szélhámos alak, fickó, kölyök.
  • 2. (rosszalló) Szélhámosra (I. 1,a) jellemző <magatartás, megnyilatkozás>. Szélhámos eljárás, viselkedés; szélhámosan v. szélhámos módra viselkedik.