SZELLŐZETLEN [e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
Olyan <helyiség>, amely nincs szellőztetve v. amit nem szoktak szellőztetni.
Piszkos, szellőzetlen mellékhelyiség; áporodott szagú, szellőzetlen szoba. □ A szellőzetlen szobákban megrekedt a forróság. (Hunyady Sándor) || a. Olyan <ágynemű v. ruhaféle>, amelyet nem szelőztetnek rendesen.
A szellőzetlen vánkosok savanyú szagúak. A szellőzetlen gyapjúholmikban megtelepszik a moly.