Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, aki szelel (24). Az odább szelelő gyermek; a búzát szelelő gazdasszony.
2. Olyan, ami szelet (1), a levegőt átbocsátja, amin a levegő átjár. Jól, rosszul szelelő szivar.
II. főnév -t, -je [e]
1. (ritka) Vmely zárt térnek, helyiségnek kisebb nyílása a külső friss levegő bebocsátására. □ A nap besütött a pince szelelőjén. (Vörösmarty Mihály) Az ajtó mellett egy keskeny ablak vagy szelelő, mert üvegei rég hiányzottak. (Kemény Zsigmond)
2. (műszaki nyelv) A szelektornak forgó lapátokból álló része, amely a levegőt erős mozgásba hozva a magok közül eltávolítja, kifújja a pelyvát, homokot, léha szemeket és könnyebb gyommagvakat.