Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
SZELEBURDI [e-e] melléknév és főnév (kissé népies)
I. melléknév -n v. -an, -bb <Mozgásban, cselekedeteiben, beszédében, magatartásában> hirtelenkedő, meggondolatlan, kapkodó, hányaveti modorú, viselkedésű <fiatal személy, főként gyermek, ritk. fiatal állat>; hebehurgya, kelekótya, szeleverdi. Szeleburdi kölyök; szeleburdi kiscsikó. Te kis szeleburdi! Ne légy már olyan szeleburdi! □ Az okos Sartorys azt hiszi, hogy az ő kis szeleburdi feleségét meg fogja nevelni. (Ambrus Zoltán) Az a szeleburdi Etel a lelkit is kitenné érte. Mit főzzek, édes uram? Süssem-e vagy rántsam a csirkét, édes uram? (Móra Ferenc) || a. Ilyen személyre jellemző, valló, ilyen természetet kifejező <magatartás, megnyilatkozás, jelenség>. Szeleburdi kedély, megjegyzés, viselkedés.
II. főnév -t, -k v. -ak, -ja (ritka) Szeleburdi személy. Mit csináltak megint ezek a szeleburdik?