Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZELÍDÍTŐ [ë-e v. e] melléknév és főnév (ritka)
  • I. melléknév -n v. -en [e] v. -leg [e] Olyan <személy>, aki szelídít. Az állatokat szelídítő férfi. □ Forgott körültem, mint betanitott Vérengző vadak a szelídítő Mester körül. (Vajda János) || a. Olyan <bánásmód, viselkedés, módszer>, amellyel szelídítenek vkit, vmit. Haragot szelídítő modorával békességet teremtett.
  • II. főnév -t, -je [e] (ritka) Vadállatok megszelídítésével foglakozó személy. Cirkuszban az oroszlánokkal csak szelídítőjük tud bánni. □ Vagyok, mint hajszolt, árva dúvad, Kit ketrecén juházni búvat Vas botjával a zord szeliditő. (Tóth Árpád) || a. (átvitt értelemben) □ Fellázít az a tétel, mely természeti törvénynek vallja, hogy a női gyöngeség a zsarnok, az idomító, a szelídítő szerepét kényszeríti a férfira. (Ambrus Zoltán)
  • Szóösszetétel(ek): állatszelídítő; oroszlánszelídítő.
  • szelídítői.