SZÉLHÁZI melléknév -bb és főnév -t, -ja (ritka, bizalmas)
A megbízhatatlanságig komolytalan, felületes és kapkodó (személy); szeleburdi, kelekótya. Üresfejű szélházi ember; a város legismertebb szélházija. Ilyen szélházinak én nem hiszek. Erre a szélházira sem bíznám az életemet. □ Hej Tomi! lett vón bár eszed | s Katód tanácsát béveszed! | Megmondta százszor, hogy te nagy Szájhős, iszos [= iszákos], szélházi vagy. (Arany JánosBurns-fordítás)
szélháziság.