Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
SZELENCE [1] [e-e-e v. e-ë-e] főnév ..cét, ..céje [e]
1. (régies) Főleg fémből, fából (gyak. díszesen) készített kis doboz, tartó, edény (kisebb mennyiségű értékes anyag tartására). Borsos, burnótos, cukorkás, íros v. íres, kenőcsös szelence; → növénygyűjtő szelence; orvosságos, paprikás szelence. □ A szelence zárja nagyot pattant, mintha pisztolyt sütöttek volna el. (Krúdy Gyula) Egy szelencéből kilenc körmöci arany gurult ki csalafinta kacajjal. (Kosztolányi Dezső)
2. (műszaki nyelv) <Főleg vasúti gőzgépen> ehhez hasonló alakú akadályozó v. tartályul haszn. szerkezet, alkatrész. Tömítő szelence: kenő szelence.