SZÉGYENÜL [ë v. e] tárgyatlan ige -t, -jön (
ritka,
irodalmi nyelvben)
Megszégyenül. □ De gyötrődjön a szerencse, Szégyenűljön pénz és kincs
(Csokonai Vitéz Mihály) [A lantos.] Fülemile, szégyenűlve bokrán, Édes irigységgel hallgatott rá. S kedve-szegve rejtezék vadonba Hogy silányabb énekét elmondja. (Arany János)
- Igekötős igék: megszégyenül.
- szégyenülés; szégyenülő; szégyenült.