SZAHARIN főnév -t, (-ok), -ja (
régies írva: szacharin is), (kissé
népies) zaharin
A cukor pótlására haszn., színtelen, vízben oldódó, rendkívül édes ízű, kristályos szerves anyag: mesterséges édesítő szer; ezerédes. □ A konyha
híg barna levet árusított,
sokat adtak belőle, és szacharinnal kicsit megédesítették. (Kuncz Aladár) Kavargatta teáját, zaharint dobott beléje. (Kosztolányi Dezső)
- Szóösszetétel(ek): szaharincsempész; szaharincsempészet; szaharintabletta.
- szaharinos; szaharinoz.