SZAGOS melléknév -an, -abb
Általában olyan, aminek jól érezhető, azonnal érzékelhető, rendsz. erős szaga van.
Szagos bükköny: fehér, lila v. piros virágú, egynyári dísznövény (Lathyrus odoratus);
szagos lóhere; szagos müge ←;
szagos só ←; (
régies) szagosüvegcse: parfümmel átitatott szivacsdarabot tartalmazó ü. □ Istenfa a népnél egy szagos, évelő növény neve. (Arany János) A szagos üröm a homok kedvence. (Jókai Mór) Nemzett József Áron | szappanfőző, aki már | a Nagy Óceánon | szagos füveket kaszál. (József Attila) || a. (
népies) Kellemes, jó szagú, illatos.
Szagos eper, szőlő, szappan, víz. □ Az asszony szagos olajat mutata elő. (Kazinczy Ferenc) Küldjön a fuvarostól egy stangli szagos szappant. (Mikszáth Kálmán) Pomádézza a haját is, szemöldökét is. A zsebkendője is szagos. (Gárdonyi Géza) || b. (
elavulóban,
bizalmas)
Szagos mise: vasárnaponként déltájban mondott csendes mise, amelyen a magukat előkelőnek tartott nők parfümmel illatosítva szoktak megjelenni. || c. (
szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Rossz szagú; büdös.
Már szagos a felvágott, a hús. || d. Vmilyen szaggal, illattal áthatott <hely>.
Ettől a kávépörköléstől szagos az egész ház.