SZAGLÁL ige -t, -jon (kissé
régies)
tárgyas A levegőt gyorsan, sűrűn egymás után orrába szíva, hosszasan v. folytonosan szagol(gat) vmit.
Gyanakodva, fitymálva szaglálta az ételt. A kutya a vad nyomát szaglálja. || a. tárgyatlan Szagok észlelése végett a levegőt gyorsan, sűrűn egymás után orrába szívja.
Kíváncsian szaglált, amikor a konyhába lépett. □ A
szelindek kényszeríté a csavargót előre menni, mindenütt sarkában szaglálva. (Jókai Mór) Egy egér felfutott az asztalkára, ide-oda szaglált. (Gárdonyi Géza)
- szaglálás; szagláló; szaglált.