Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Állati erővel vontatott, legnagyobbrészt teherhordásra használt, rugózat nélküli, fából készült négykerekű jármű. → Abroncsos szekér; → bogárhátú szekér; → ekhós szekér; → furmányos szekér; könnyű szekér; üres, rakott szekér; lovas szekér; ökrös szekér; a szekér kereke, lőcse, oldala, rúdja, tengelye; kátyúba került a szekere: (átvitt értelemben is) ügye, sorsa rosszul áll, megrekedt, válságba jutott; nyikorog a szekér; befog a szekérbe; felül a szekérre; megrakja a szekeret; → megveti a szekeret; szekérrel v. szekéren szállít, visz vmit. □ Az országúton végig a szekérrel A négy ökör lassacskán ballagott. (Petőfi Sándor) Városba tartanak adni, venni, Rossz kerekük nyekereg, Nyikorogva és nyekeregve jönnek A távoli szekerek. (Ady Endre) Mint a koldús | sírva, nyögve kér |s lomposan cammog tovább | a világos éjszakán | a síró szekér. (Kosztolányi Dezső)
2. <Állandósult szókapcsolatokban:> különleges építésű, szerkezetű, sajátos okból v. célra különleges alkalommal használt kerekes jármű. (katonaság, történettudomány) Hadi v. harci szekér: a lőfegyverek feltalálása előtt használt, elől zárt, hátul nyitott két-, majd négykerekű kocsi, amelynek tengelyeire kiálló, sarlószerű fegyverek voltak szerelve; → kaszás szekér; (történettudomány) Kun László szekere: kétkerekű targonca, amelyet a nincstelen nép maga húzott; (vallásügy) Illés szekere, tüzes szekér: az a szekér, amelyen <a Biblia szerint> Illés próféta az égbe szállt. □ Sereg ott seregből csapatonkint válik, Dárdavetőt, íjászt külön egybeállit, Lovagot külön csap kaszás szekerektől. (Arany János) Gonosz, hűvös szépségek felé Száguld az Illés szekere. (Ady Endre)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) A szerencse v. (ritka) Fortuna szekere: a gyorsan beköszöntő, de könnyen múló siker, a gyak. kedvező, de általában változékony sors. □ Fortuna szekerén okosan ülj, Úgy forgasd tengelyét, hogy ki ne dülj. (Faludi Ferenc) Azóta hosszu évsor született S a változó szerencse szekerén A nagy világot összejártam én. (Petőfi Sándor)
4. (átvitt értelemben, ritka) Az idő múlása, az időbeli változás és a vele összefüggő szükségképpeni haladás, fejlődés. A történelem szekere. Vissza(felé) akarta fordítani a történelem szekerét. || a. (átvitt értelemben, ritka) Az ország szekere: az o. úgy tekintve, mint amelynek viszontagságokban, veszélyes fordulatokban gazdag a sorsa.
5. jelzői használat(ban) Olyan mennyiségű, amennyi egy szekérre fér. Egy szekér fa, homok, széna. □ A szekér nem ürült ki a faluban; mikor megvolt a vásár, továbbment. Egy ezer lakosú falu nem volt elég éhes egy szekér cseresznyére. (Móricz Zsigmond)
Szólás(ok): (régies) Fakó szekér, kenderhám, nemesember, szűrdolmány: megvan a rang és a cím, de nincs meg a hozzáillő mód; olyan szekér után fut, amelyik nem veszi fel: olyan személynek (v. közösségnek) a barátságát, kegyeit keresi, aki (v. amely) nem akar törődni vele; (régies) vkinek a szekere farkán ül: vkinek a nézeteit hangoztatja, elveit vallja, hogy a saját érvényesülését szolgálja; szekerébe fog vkit: céljai elérése érdekében segítségül v. eszközül felhasznál vkit; (népies) szekéren ment, gyalog jött: szegényen került ide, de megszedte magát; vkihez ragasztja v. köti a szekerét: vkihez csatlakozva igyekszik érvényesülni; vkinek a szekerét tolja: vkit támogat, vkinek az ügyét igyekszik sikerre vinni (rendsz. önző céllal); ld. még rúd. Közmondás(ok): Nincsen olyan rakott szekér, amire még egy villával nem fér: akármennyire jóllakott is az ember, egy keveset még mindig ehet. Akinek a szekerén ülsz, annak a nótáját fújjad: <elvtelen, megalkuvó emberek felfogásának a kifejezéseként:> akinek a támogatását élvezed, annak az érdekeit is védened kell. (régies) A szekeret (is) kenni kell v. nem megy a szekér, ha nem kenik: hogy eredményt érjen el az ember vmely ügyben, szép szóval v. anyagiakkal is meg kell nyerni az illetékeseket.