SZEGLET [ë-e] főnév -et, -e [ë, e], (
tájszó,
régies) szegelet [ë-e-e]
Szöglet (13). □ Van-é e földnek kerekségén egy boldogabb szegelet? (Csokonai Vitéz Mihály) Mi a bal szegleten lakunk, s én a jobb szegletet mondtam nekik. (Vörösmarty Mihály) Meglepetés e költemény | csecse | becse: | ajándék, mellyel meglepem | a kávéházi szegleten | magam | magam. (József Attila)
- Szóösszetétel(ek): 1. szegletablak; szegletgerenda; szegletkapu; szegletmérő; 2. szájszeglet.