Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZÉGYENSZEMRE [ë-ë-e v. e-ë-e] határozószó
  • 1. Úgy, hogy a szóban forgó személynek magatartása, cselekedete miatt a közfelfogás szerint szégyellnie kell(ene) magát; erkölcsi megütközést, súlyos helytelenítést, botránkozást keltve. Szégyenszemre el kellett ismernie, hogy hazudott. Szégyenszemre összevesztek valami potomságon. □ A lelketlen kutya mindjárt az első este… szégyenszemre összeadja magát Vállay Eszterrel. (Mikszáth Kálmán) Ketten, hárman szégyenszemre Mennek [a verebek] egy-két búzaszemre. (Móricz Zsigmond)
  • 2. (ritka) Megszégyenülve. □ Nem is tehettem mást;… hát visszamentem szégyenszemre az asszonyhoz. (Jókai Mór) Balázs…a megtámadtatástól tartva, éppen valami sulyos gyöngédtelenségen törte a fejét, mikor, nagy meglepetésére s kissé szégyenszemre, észrevette, hogy Cilla komolyan beszél. (Ambrus Zoltán)