SZÉGYELL [ë v. e] tárgyas ige -t, -jen [ë], (
régies) szégyel [ë] szégyenel [ë-ë] ..nlek [ë], ..nlünk; -t v. ..nlett [ë]; -ni (..nleni) [e]
- 1. Szégyell vmit, vkit: vmely tette, magatartása, helyzete, állapota, tulajdonsága miatt v. vkihez való tartozása miatt szégyent érez. Szégyelli ifjúkori botlásait, ügyetlenségét; nem szégyelli származását, apját, anyját. Józanon szégyelli, amit részegen elkövetett. □ Kukorica Jancsi becsületes nevem: egy kicsit parasztos, de én nem szégyenlem. (Petőfi Sándor) Szégyeneljük szolgaságunk éjét. (Petőfi Sándor) Szégyelte, hogy olyan gyáva és ügyetlen. (Kosztolányi Dezső) Mindegyik szégyelte a harcmezőn a férfiszemben a könnyet. (Móricz Zsigmond) || a. Szégyelli magát vmiért, vmi miatt: vmi miatt, vmiért szégyen tölti el, szégyent érez, szégyenkezik. Szégyelli magát baklövései, ügyetlensége miatt. Szégyelljék magukat a kishitűek, az ingadozók, a kételkedők. Szégyellje magát, hogy így viselkedett! Ne szégyelld magad, mondd ki bátran! Halálra szégyellném magamat, ha megtudnák. Én úgy szégyellem magam ennyi ember előtt. □ Elpocsékolni családod utolsó ereklyéit! Nem szégyenled magadat, te ember! (Mikszáth Kálmán) Valósággal szégyellem magamat: nálam a szerelem mindig az volt, hogy nagyon lebecsültem magam. (Móricz Zsigmond)
- 2. (rendsz. főnévi igenévi tárggyal) Szégyent érezve húzódozik vmely teendőtől, megnyilvánulástól; gátlása van vmely tekintetben. Szégyell kérni. Szégyell levetkőzni az orvos előtt. Szégyellte kimondani az igent. Nem szégyellsz így hazudni? Szégyellem a nyilvános szereplést. □ Odakinn lefut a nyílt utca során, Táncolni, dalolni se szégyell. (Arany János)
- Igekötős igék: elszégyell; megszégyell.
- szégyellés; szégyellő v. szégyenlő; szégyellt.