SZEGRŐL-VÉGRŐL [ë] határozószó, (
népies) szögröl-végről, szögrül-végrül.
- 1. Főleg <rokonsági fokkal, ismeretséggel kapcs.:> távolról, nehezen megállapíthatóan; ha mindenáron keresni akarjuk. Szegről-végről atyafiak, rokonok. Szegről-végről ismerem őket. □ A trónhoz szegről-végről oly joga Van, mint nekem. (Szigligeti Ede) Ferencék mindenkivel jó barátságban voltak
a környéken, hiszen itt szögrül-végrül mindenki atyjafia is egymásnak. (Móra Ferenc) Múltkor levelet kaptam egy szállónkból. Egy másik amerikai írta
Mézszőke barátomra hivatkozva kérdezte, mikor tehetné tiszteletét. Közölte, hogy szegről-végről rokonok is. (Kosztolányi Dezső)
- 2. (ritka) <Főleg mondást jelentő ige mellett:> elejétől végig, tviről hegyire; szegről végre, apróra. Szegről-végről elbeszél, elmond valamit. □ Bizony nem volt egyéb módja, mint elbeszélni szögről-végről az egész családi plánumot. (Mikszáth Kálmán) Londonban járt
, hogy szögről-végről kieszelje a futtatások mivoltját. (Mikszáth Kálmán)