SZEGŐDÉS [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a szegődik igével kifejezett cselekvés, eljárás, magatartás; az a tény, hogy vki vkihez, vmihez, vki, vmi mellé szegődik.
- 1. Vkihez, vmihez csatlakozás, társulás, vele szoros összeköttetésbe, kapcsolatba lépés. A fiatalembernek a leányhoz szegődése; a gazdátlan ebnek hozzám szegődése; a két vándornak egymáshoz szegődése; a másik párthoz való szegődés.
- 2. (népies, régies, 1945 előtt) Vkivel alárendelt v. szolgálati viszonyba lépés bizonyos megállapodással v. szerződésszerűen; szolgálatba, munkába állás. Béresnek, inasnak, juhásznak, kocsisnak, napszámosnak szegődés; idegen zsoldba szegődés; szakácsnőnek, szobalánynak, szolgá(ló)nak szegődés;új gazdához szegődés; szolgálatba szegődés. || a. (népies, régies, 1945 előtt) Az így létrejött (szolgálati) viszony, állapot, kötöttség. A szegődés ideje. Lejárt a szegődése. Szegődését megújították. □ Ha nálunk nem tetszik a szegődés, mentek a némethez. (Jókai Mór) || b. (népies, régies) Az erről szóló, erre kötött megállapodás, szerződés. □ Nem állom a szegődésemet, kétszer annyit kérek! (Jókai Mór)
- szegődéses; szegődési; szegődésű.