SZEGÉS [e] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Általában a szeg [1] (I. 1, 4, III. 1) igével kifejezett cselekvés, művelet; az a cselekvés, hogy vmit (bele- v. meg)szegnek.
- 1. (ritka) Vminek (föl)vágása, metszése, hasítása. Kalács, kenyér, sajt, szegése. || a. jelzői használat(ban) (ritka) Vmiből levágott (első) darab, szelet, karéj. Egy szegés kenyér.
- 2. Szegély csinálás, készítése, varrás; vminek a beszegése. A bocskor, a kendő, a ruha szegése; a tető szegése. || a. (tájszó) Zsúp- v. nádfödél szélének egyenesre vágása és igazítása. A nádazók már a szegéshez fogtak.
- 3. (ritka, bizalmas) Ennek eredménye: vminek fel- v. behajtott és rögzített (odatűzött, odavarrt) széle; szegély. A bocskor, a szövet szegése. A szoknya szegése két centiméter. || a. (tájszó) Zsúp- v. nádtető egyenletesre vágott és megerősített gerince, taraja, ill. alsó része, eresze.
- 4. (átvitt értelemben, ritka) (főként összetételben) Vmely erkölcsi törvény, szokás, kötelesség meg nem tartása, áthágása, megtagadása □ Undnak gyermeke
Bátoran esküszi e fogadást s ezen eskü hatalmát Őrözzék az atyák suhogó árnyékai, födje | Karja Hadistennek, s örök ínség nyomja szegését. (Vörösmarty Mihály)
- Szóösszetétel(ek): esküszegés; hitszegés; kenyérszegés; szerződésszegés; szószegés; titokszegés; törvényszegés.