SZÉGYENLET [ë -e v. e-e] főnév -et, -e [ë, e] (ma csak birtokos személyraggal és -ben raggal) (kissé népies, régies)
Szégyen (11b), szégyenkezés. □ Meglátszhatott az arcomon az izgalmas szégyenlet. (Jókai Mór) || a. Szégyenletében, (ill. szégyenletemben, szégyenletedben stb.): a) szégyenében, az őt ért megszégyenítés miatt; b) restelkedésében, érzékeny szemérmetességében. Majd elsüllyedt v. meghalt szégyenletében, szégyenletemben azt sem tudtam, mit tegyek. Majd kisült a szeme szégyenletében. □ A szegény kis lányka majd a föld alá süllyedt szégyenletében. (Mikszáth Kálmán)