Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Lelki zavarodottság, megalázottság érzése, abban a tudatban, hogy tetteinket, magatartásunkat az emberek joggal v. jogtalanul, okkal v. ok nélkül lebecsülik, elítélik, kárhoztatják, v. hogy érzületünkben megsértettek bennünket. Szemét majd → kiégeti a szégyen; majd kiég v. kisül a szeme szégyenében; majd megöli a szégyen; majd elsüllyed szégyenében; odavan, nem tud hová lenni szégyenében. Majd a → föld alá bújt szégyenében. □ Megvallom, bár szégyenemre, Szíved oly heven [= hevesen] szerettem, Hogy midőn azt megvetettem, Véltem, a halál jön rám. (Csokonai Vitéz Mihály) Hej! ha tudta volna, az útas ki légyen. Vacsorája miatt megölné a szégyen. (Arany János) Egyszer arra ébredtem fel, hogy no most nagyon szégyelni kell magamat, s majd el is süllyedtem a szégyentől. (Móricz Zsigmond) || a. Az az érzés, amely valakiben azért támad, mert vmely tettében, viselkedésében alatta maradt annak az erkölcsi mértéknek, amelyet a maga számára érvényesnek tart. Elfogta a szégyen arra a gondolatra, hogy legutóbb szeretetlenül bánt az anyjával. □ Resteltem a nagy érzést, az ostoba | kényszert, a cselekvést, a vereség előlegezett kinját, szégyenét. (Szabó Lőrinc) || b. Ennek az érzésnek látható jele v. kísérő testi jelensége. Szégyen ég az arcán. A szégyen az arcába kergeti a vért. Szégyenben ég az arca. □ Ketten maradtunk, magunkban az üres szobában. Igazán égett az arcom a szégyentől. (Móricz Zsigmond) || c. Tartózkodás, szemérmesség, szégyenérzet. Hát benned nincs semmi szégyen?
2. Vkinek olyan cselekedete, magatartása, tulajdonsága, amely miatt szégyenkeznie kell; szégyellni való dolog. Szégyen, nem szégyen, megtörtént; szégyenére válik (lesz) vkinek vmi. Szégyen így beszélni, ilyen piszkosan járni. □ Mért sebeim rejtegetni? | Szégyen-é a fájdalom? (Arany János) A két ügyvéd, szégyen ide, szégyen oda, elkezdett lefelé licitálni. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Olyan személy, aki miatt a hozzátartozóknak v. vmely közösségnek szégenkeznie kell. A család, a falu v. vmely közösség szégyene. □ "Nem is hallottam még, hogy testvéred volna " | György pedig felele: "oh, uram, királyom! | Nekem ez kiváltkép szégyenem és gyászom " (Arany János) || b. Szégyen (és) gyalázat: nagyon megbotránkoztató dolog. □ Szégyen és gyalázat! Zúg, morog mindenki, Egy paraszt fiuval még sem áll ki senki! (Arany János) Ott megrohantak bennünket Szégyen, gyalázat! (Jókai Mór)
3. Olyan körülmény, helyzet, amelyben vkinek szégyenkeznie kell. Szégyenbe hoz vkit; szégyenben → marad; nem tudja elviselni a szégyent; szégyent hoz reá v. szégyent hoz (a) fejére vmi v. szégyent vall vmivel, vmi miatt: célja meghiúsul, szándéka nem sikerül, s ezért szégyellnie kell magát. Aztán szégyent ne hozz ősz fejemre! □ Ne féljen szomszédasszony, nem válunk szégyenére [a] társaságnak. (Csiky Gergely) Viselte a szégyent, pedig mindenki ujjal mutatott rá. (Justh Zsigmond) || a. (népies, régies) Szégyenbe esik: <nő, kül. leány> házasságon kívül teherbe esik. □ Kajáron volt egy ilyen lány, az szégyenbe esett egy pesti ügyvédtől. (Kosztolányi Dezső)
Közmondás(ok): szégyen a futás, de hasznos: ha nem válik is díszére az embernek a megfutamodás, meghátrálás, néha mégis tanácsos hozzá folyamodnni.