SZEKÁL * [ë] tárgyas ige -t, -jon (
bizalmas)
<Szóval, viselkedésével> állandóan v. gyakran, rendsz. oktalanul zaklat, nyaggat, bosszant vkit.
Halálra, örökösen, vérig szekál vkit. Mit szekálod az embert? Ne szekálj folyton! Eleget szekáltak már ezért. □ Otthon
szidják, szekálják őket kegyetlenül, hogy még nem fogtak valami férjet. (Kaffka Margit) || a. (
bizalmas)
Vmivel szekál vkit: gúnynevének, botlásának emlegetésével tudatosan bosszant, ugrat vkit.
- Igekötős igék: agyonszekál; kiszekál; megszekál.
- szekálás; szekáló; szekált.