SZEGÉNYÍT [ë] tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni, [e] (-ni) (
ritka)
Egyre szegényebbé. (I. 1, 3) tesz vkit, vmit.
Fölösleges idegen szavak használatával szegényíti nyelvünket. □ Szereted hazádat? oktalan fiu, Midőn kifosztod és szegényíted? (Szigligeti Ede) [Vörösmarty] éppen azért, mert nem akarta anyját szegényíteni, ritkábban látogatta. (Gyulai Pál)
- Igekötős igék: elszegényít; leszegényít; megszegényít.
- szegényítés; szegényített; szegényítő.