SZÉGYENLETES [ë-e-ë v. e-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e] (kissé
választékos)
Szégyent hozó, szégyennel járó, szégyellni való (meg)szégyenítő.
Szégyenletes alku, hiba, kudarc, múlt, munkateljesítmény, vereség, tudatlanság. A cári kormány kénytelen volt szégyenletes békét kötni Japánnal. □ A cserkesz
már látta gyermekeit az utált márványcsarnokban, ott látta őket állani szégyenletes cifra öltözetekben szolgálva a mosolygó kényurat. (Jókai Mór) [A mérnöki pálya] legalább nem szégyenletes pálya így gondolták. (Mikszáth Kálmán)