SZÉGYENKEDIK [ë-ë v. e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë] (
ritka)
- 1. Szégyenkezik. Barátjának illetlen magaviselete miatt szégyenkedik. □ Nagy kacagás vágá ketté az öreg szavait, ki Szégyenkedve leült. (Arany János) Erre a csúffátételre
szégyenkedve sunyták le fejöket a juristák [= a jogászok]. (Jókai Mór)
- 2. Szégyenlősen viselkedik. Úgy szégyenkedik, hogy még a füle is belepirul.
- szégyenkedés; szégyenkedő.