SZELELÉS főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Általában a szelel (1, 4) igével kifejezett cselekvés, ill. folyamat.
- 1. Az a tény, hogy vmi szelel (1). A pipaszár, a szivar szelelése.
- 2. (mezőgazdaság) az a cselekvés, hogy vmit szelelnek (4), szelelőrostás v. a szél erejével való tisztítás; szórás. Az árpa, a búza szelelése. Megkezdték a vetőmag szelelését.
- szelelésű.