SZEGIK [e] tárgyatlan ige -ett [ë]; -ne [e] v. (
választékos) -nék; -jen [ë] v. (
választékos) -jék (csak egyes szám 3. személyben) (
népies)
Törik, hasad.
Nyaka szegik; három részre szegik. □ Nyaka szegett mindjárt a nemes állatnak. (Arany János) || a. (
átvitt értelemben,
népies)
Kedve szegik vkinek: elmegy a kedve vmitől. □ [Athéni Timon] első vázlata egy drámának, melyen [Shakespeare] még dolgozni akart volna, de azután kedve szegett, lemondott tervéről. (Kosztolányi Dezső)
- Igekötős igék: megszegik.