SZEGÉLY [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. <Szövött anyagon> visszahajtott és rávarrott szél v. <ruhanemű szélén> díszítésül rávarrott idegen anyag. Aranyos, csíkos, hermelin, piros, színes, zöld, zsinóros szegély; az abrosz, a fejkendő, a köntös, a pongyola, a ruha, a szoknya, a szőnyeg, a terítő, a zsebkendő szegélye. □ Vőn [= vett, ti. a pap], ékesen arany szegéllyel, Papi fehér ruházatot. (Arany János) Félix
megérezte Hanna parfümjét, és azt remélte, hogy egyszer, egyetlenegyszer megcsókolhatja szoknyája szegélyét. (Karinthy Frigyes)
- 2. Általában vmely lapos v. kiterjedt tárgynak, építménynek, készítménynek széle, kerülete, elhatároló eleme. A járda, a háztető, a padló szegélye. □ A kút negyedóra járásnyira van a vén vártól, kint a mezőn, az erdő felé vezető út szegélyén. (Kuncz Aladár) A
polcon díszes költemények, Arany szegéllyel és fehér selyemben. (Juhász Gyula) || a. Fekete szegély: <levél, gyászjelentés, zsebkendő szélén a gyász jeléül> fekete csík. □ Jött e levelek közt egy olyan, amelyiken messziről kiütődött a fekete szegély belülről. (Mikszáth Kálmán) || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vminek elképzelt széle. □ A láthatár szegélye Regényes kősziklák valának. (Petőfi Sándor)
- Szóösszetétel(ek): 1. szegélyárok; szegélygerenda; szegélykötő; szegélylemez; szegélypárkány; szegélyszalag; szegélyvirág; 2. gyászszegély; kapalszegély.
- szegélyes; szegélyű.