SZÉGYENPÍR [m v. np] főnév (irodalmi nyelvben)
A szégyen miatt az arcon elömlő pirosság. Szégyenpír borítja arcát; szégyenpír futja el az arcát; szégyenpírban ég az arca. □ Arca oly változó színt tüntetett fel, melyet
szégyenpírnak is lehetne állítani. (Kemény Zsigmond) Angelika eltakarta arcát, melynek halálsápadtsága e percben szégyenpírra kezdett átváltozni. (Jókai Mór)