SZÉF főnév -et, -je [ë, e] (írva gyak.: safe is) (
bankszakma)
<Pénzintézetben, ritk. szállóban, fürdőben> az ügyfelek értéktárgyainak biztos megőrzésére haszn., kettős zárral ellátott, páncélozott falú, tűzálló rekesz, szekrény(ke), amelyet az intézet tisztviselője csak az ügyféllel közösen nyithat ki.
A széfbe tette, zárta ékszereit. □ [A betörők] hajnal felé csöndesen Vedlett sportsapkájukat hátratolják
Homlokukon, mert jaj, nem sikerült Megfejteniük az acél, ravasz Széfek titkát: zörög álkulcsaik Vén koszorúja s marad a titok. (Tóth Árpád) Egyáltalán nem veszed észre, hogy házakkal van teli a város,
részvényekkel s értékpapírokkal a széfek. (Karinthy Frigyes)