Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Fűszeres illatú, vadon is termő, de nagyobbrészt kerti növény; levele keskeny, gyak. kékeszöld, csészéje hengeres, szirmai piros, sárga v. fehér színűek, rojtos, sallangos v. csipkés-fogas szélűek. Dupla, magyar, teljes szegfű; szegfűt ület. □ A kertben sétál és szegfűjibe gyönyörködik. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. Ennek virága a szárával együtt. Minden kivonulónak a gomblyukában vörös szegfű pompázott. □ A kertbe majd egy szászos nő belép, Könynek borítván bánatos szemét, Mályvát, rozmarint, szegfüt szaggata. (Tompa Mihály) Drága tudás az én tudásom S egy szekfű is sok a magyarnak. | Irigy buták űznek, zavarnak. | Kicsi virág, szegény virág, | Hiszen eldoblak. Mit akarnak? (Ady Endre) Szegfűt tűzött a gomblyukába. (Hunyady Sándor) || b. (növénytan) Az ilyen növényeket magába foglaló nemzetség.
2. Ennek virágát utánzó népművészeti motívum, főleg fafaragásban, kézimunkában.