SZEDERJES [ë-ë-e] melléknév -en, -ebb [e, e], (
tájszó) szederjés [ë-ë]
Szorítás, ütések, vérkeringési zavarok v. a hideg miatt a hamvas szederhez hasonlóan sötéten kékes, lila színű, elkékült <test, testrész>.
Szederjesbőr, orr, test. Arca szederjes lett, szederjes kézzel gyúrta a hógolyót. □ Vigasztaló szóval, kávéval éleszték, Szederjes sebeit kötözni is kezdték. (Csokonai Vitéz Mihály) Elkezd az arca lassan átváltozni ónszínűvé, szederjessé. (Mikszáth Kálmán) A hidegtől szederjes volt a szájuk. (Kosztolányi Dezső) || a. (
választékos,
irodalmi nyelvben) Sötéten, vörösen kéklő, hamvaskék.
Szederjes bokrok, káposzta, levelek, posztó. □ Már vége, nézd, a messze ég Fáradt szinekben ég, Szederjes szinre vált a domb. (Tóth Árpád)
- Szóösszetétel(ek): szederjeskék; szederjessárga.
- szederjesedik; szederjesség.