Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy v. a feje>, aki v. amely gyak. v. könnyen szédül; szédülős. Szédelgős ember. Ne nézz a mélybe, ha szédelgős vagy. || a. Szédelgősen: szédelegve, szédülő állapotban. □ Szédelgősen kapaszkodott egy felfutó repkény indájába. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben, ritka) Olyan, aki, ami vmitől megmámorosodva nem tud többé helyesen gondolkodni. □ A korlátlan hatalom az ember fejét szédelgőssé teszi. (Szabó Lőrinc)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Szédítő (1a). □ A rabló hajborzadva állt az ablakban Érzé, hogy e szédelgős magasban sem ügyesség, sem vakmerőség nem segít. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, elavult, rosszalló) Nem elég biztos alapokon nyugvó, másokat félrevezető, megszédíteni akaró. Szédelgős társaság, vállalkozás. □ A költségvetés szédelgős és kalandori. (Kemény Zsigmond)