SZÉDÜLETES [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. (régies) Szédülést okozó, szédítő (I. 1). Szédületes magasság. □ Buda kaput zárat Nagy körösztbálvánnyal [= keresztben elhelyezett gerendával, doronggal] segíti a zárat, Dobogót felvonnak szédűletes árkán. Nyillal, kopiával tövises a párkány. (Arany János) Szédületes ormok emelkednek egymás fölé. (Jókai Mór)
- 2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi, túlzó) Vmely tulajdonságával, kül. nagy arányai miatt rendkívül meglepő, elképesztő. Szédületes gyorsaság, ostobaság, siker. Szédületes profitra tett szert. □ Ehhez a csodálatos és elhihetetlen, szédületes lépéshez [= a jobbágyfelszabadításhoz]
nem illett semmi megfontolás, semmi tanácskozás. (Móricz Zsigmond)