SZABADSÁGVESZTÉS főnév (
jogtudomány)
Bűncselekmény elkövetőjére a bíróság által kiszabott büntetés, amely az elítélt személyes szabadságának (3) megvonásával jár.
Ötévi szabadságvesztés; szabadságvesztésre ítél, szabadságvesztéssel büntet vkit. A szabadságvesztés lehet fegyház-, börtön-, fogházbüntetés, elzárás, dologházba való utalás. □ Az
állami fegyház hajdan apácakolostor volt
Nyolcszáz ember van ott együtt, aki mind tíz éven felüli szabadságvesztésre van ítélve. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): szabadságvesztés-büntetés.
- szabadságvesztési.