SZEGÉNYKE [ë-e] főnév ..két, ..kéje [e]
<Érzelmi színezetű beszédben, kedveskedő sajnálkozás kifejezésére:> szegény, sajnálatra méltó, szerencsétlen (kis) teremtés. Mennyit szenved szegényke! □ Busúlnak a virágok, Szegénykék betegek. (Petőfi Sándor) De Piroska nem lát konyhához e napon, | Ki sem mert szegényke nézni az ablakon. (Arany János) Szegénykének lóg a feje, piros az orra hegye
(Gelléri Andor Endre)