Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZÉDELGÉS [ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e] Általában a szédeleg igével kifejezett állapot, magatartás, viselkedés; az a tény, hogy vki, vmi szédeleg.
  • 1. (ritka) Állandó v. ismétlődő szédülő érzés, állapot; a fej kóválygása, bódulat, bódultság. Állandó, kellemetlen szédelgés; fejének szédelgése. □ Régen nem folyott az orra vére, hát némi-nemű szédelgést érzett. (Móricz Zsigmond)
  • 2. (átvitt értelemben) Szédelgő (2) magatartás, viselkedés; csalárd, megtévesztő ígéret, állítás v. dicséret. Szédelgésért elítélték. Szédelgést követett el. □ Ha a királynénál említésbe hozza tervét, ez szédelgésnek fogja nyilatkoztatni… (Kemény Zsigmond) II. József…le akarta küzdeni népeinek fényűzési vágyát…A drága hollandi tulipánokkal való szédelgést is ő buktatta meg. (Jókai Mór)
  • Szóösszetétel(ek): házasságszédelgés.