SZECESSZIÓS [ë-ë] melléknév -an, -abb (
művészettörténet)
Szecessziós stílus: <kb. 1890 és 1910 között> az a képzőművészeti s., amely a történeti stílusok felújításának ellenhatásaként alakult ki, és amelynek díszítő elemei főleg stilizált természeti formák, kül. növényi részek; olykor öncélúan bizarr, szeszélyes formákat alkalmazott. || a. Ennek sajátosságait mutató, ilyen stílusban készült, épült.
Szecessziós díszítés, épület, homlokzat, tapéta. □ A családi szobák szabadon
vetették szecessziós kis csilláraik fényét az ucca kövezetlen porára. (Babits Mihály)