Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (választékos) Olyan, aki, ami szédeleg (13). □ Nem! soha emberinép e tájat látni ne jőjön! | Jobb társak nekem e szédelgő nyájak azoknál. (Vörösmarty Mihály) Miért büntetne? hisz olyanná alkotott, Hogy vétkes hajlam másfelé ne vonjon. | Vagy mért állított mély örvény fölé, Szédelgő fejjel, kárhozatra szánva? (Madách Imre) A lesoványodott, éhségtől szédelgő páriáknak rekedt, elfúló számonkérése borzalmas volt. (Kuncz Aladár)
2. (átvitt értelemben) Szédelgést elkövető, szélhámoskodó, csaló <személy>. Szédelgő orvos, zugügyvéd. Ne is tárgyalj ezzel a szédelgő bitanggal. || a. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Ilyen személyre jellemző, vele kapcsolatos □ Mazzinink már van. De pénzünk is lehet hozzá. Ha azt, amit a múlt években szédelgő vállalatokban Budapest elvesztett, a budai hegyekbe ölte volna, túltenne a Monte Pincio gyönyörűségein. (Jókai Mór)
3. (elavult) Szédülést okozó, szédítő. □ A szédelgő magasságban már nem volt mód tovább építeni. (Eötvös József) [A délibáb játéka következtében] tornyok és paloták tetőikkel lefelé álltak a szédelgő magasban. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -je [e] (átvitt értelemben, rosszalló) Az a személy, aki szédelgésből (2) él, aki szédelgést követett el v. szokott elkövetni. Ne kerüljön a szemem elé az a szédelgő. Megbüntették a szédelgőt. || a. (átvitt értelemben, túlzó, bizalmas) Az, aki az emberek hiszékenységét kihasználva igyekszik előbbre jutni, előnyt szerezni. Csak amolyan politikai szédelgő, nem megbízható embere.