SZAXOFON főnév -t, -ok, -ja (
zene)
Fémből készült, pipa alakú, egyszerű nyelvű, a klarinéttal rokon fúvóhangszer, amelynek nyílásait billentyűzet szabályozza; rendsz. tánczenekarban használják érzelmes v. groteszk hatások elérésére.
Rikolt, mélán búg aszaxofon; szaxofonon játszik. □ Egy nagy szaxofon buján szól. (Tóth Árpád) Odaadta az ezüstösen ragyogó szaxofont a vevőnek, és az az ujjait billegetve belefújt. (Gelléri Andor Endre) || a. Ennek hangja, ill. szólama a zenekarban.
A szaxofon elnyomja a többi szólamot. Szereti a szaxofont. || b. E hangszeren való játék; szaxofonozás.
Szaxofonra: a sz. technikai lehetőségeihez alkalmazva <írt zeneszám, mű>.
Szaxofont tanul.
- Szóösszetétel(ek): szaxofonszóló.
- szaxofonos; szaxofonozik.