Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév -an, -abb Szatírát (2) tartalmazó; gúnnyal ostorozó, csúfolódó. Szatirikus elbeszélés, korrajz, költemény, regény, színdarab; szatirikus modor(ú); szatirikus megjegyzést tesz; szatirikusan nyilatkozik. □ [Az esetet] leírta az ő sajátságos szatirikus fanyar modorában. (Kiss József) [Az] igénytelen színdarabban a korabeli kritika nagy szatirikus erőt fedezett fel. (Ambrus Zoltán)
II. főnév -t, -ok, -a (irodalomtudomány) Az az író, költő, aki szatírá(ka)t (1) ír(t). A szatirikus az ábrázolt személyek éles kigúnyolásával erkölcsi megsemmisítésükre törekszik.