Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZÁRMAZÉK főnév -ot, -a, (-ja) Általában az, aki, ami vkitől, vmiből származott.
  • 1. (ritka, irodalmi nyelvben) Bizonyos szülőknek, elődöknek a sarjadéka, leszármazottja. □ Aki elveszi, annak származékai nem járhatnak az udvarhoz. (Justh Zsigmond) || a. (ritka) Más élőlény sarjadéka. □ Itt ebben a garabolyban egy kotlós van… Vele van egy származéka is. (Justh Zsigmond)
  • 2. (nyelvtudomány) Tág. ért. olyan szó, amelyet képzéssel, elvonással v. egyéb módon más szóból alkottak; származékszó (pl. az "írás" főnév az "ír" ige, a "balga" a "balgatag" származéka, a "dirib-darab" a "darab" származéka). Igei származék: olyan szó, amely igéből származik; névszói származék: olyan szó, amely névszóból származik. || a. (nyelvtudomány) Gyak. szűk. ért. vmely szóból képzővel alkotott szó. Szótárunkban egyes szócikkek végén származékokat találunk.
  • 3. (gyak. többes számban) (vegyi ipar) <A szén vegyületeinek kémiájában> olyan vegyület, amely a csoportjabeli vegyületekkel együtt egy közös alapvegyületből szintézis útján előállítható. Vegyi származék; a benzol származéka.
  • Szóösszetétel(ek): származékelemek.
  • származékos.