SZAVATOSSÁG főnév -ot, -a (csak egyes számban) (jogtudomány, kereskedelem)
Az eladónak rendsz. szerződésben v. törvényesen megszabott kötelezettsége, felelőssége azért, hogy az átruházott vagyontárgynak természeti és jogi hiányai nincsenek; jótállás, garancia. Szavatosságra kötelez vkit; szavatosságot vállal; szavatossággal tartozik vmiért. A szavatosság erkölcsi és gyakran anyagi kötelezettséget is jelent. A szavatosságnak nagy fontossága van az állatkereskedelemben. || a. (jogtudomány) Vmely peres félnek az a jogosultsága, hogy perbe idézheti azt a személyt, akit pervesztessége esetén felelősségre akar vonni. Szavatosság alapján perbe idéz vkit. || b. (választékos) Általában felelősség, jótállás, kezesség, garancia. Szavatosságot vállal vkiért □ Egy kaszinó szavatosságot családok becsületéért nem vállalhat. (Tolnai Lajos)
szavatosságú.