Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. A szarv, a tülök anyaga. A haj, a köröm, a pata és a szőr is szaruból van. || a. Ez mint különféle tárgyak nyersanyaga. Némely fésű és gomb szaruból készül. || b. jelzői használat(ban) Ebből készült <tárgy>. Szaru bontófésű.
2. (elavult, irodalmi nyelvben) Szarv (1). □ Mint bika, kit megvert szaruval tusakodva vetélytárs, S messze, tanyátlan pusztákon hordozza haragját, És az emésztő bút: úgy a nemes ifju kerűle Embert és harcot. (Vörösmarty Mihály)
3. (népies, régies) Szarvból, szaruanyagból készült, rendsz. tokszerű tárgy, eszköz. Lőporos, lőportartó szaru; a kaszakő szaruja; szaruból iszik. □ Mi pedig barátom töltsünk a szarunkba (Arany János) Éva kicsavarta a portartó szaru dugóját, és száraz puskaport öntött a lepény közepébe. (Gárdonyi Géza)
4. (átvitt értelemben, választékos) A bőség szaruja: virággal és gyümölccsel teli stilizált szarv, a bőség jelképe.