SZEGÉNYLEGÉNY főnév (
történettudomány,
régies)
<Kül. A múlt század első felében> az idegen szellemű hadseregben való katonáskodás elől bujdosó, munka nélkül levő, sokszor útonállásra, rablásra is vetemedő legény, akit a nép nem ritkán a nemzeti ellenállás romantikus hősének tekintett; betyár (I. 1).
Beáll szegénylegénynek. A múlt század harmincas éveiben, különösen a Bakonyban és Szeged környékén igen elszaporodtak a szegénylegények. □ Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok, A szegénylegénynek utat mutassatok. (népköltés) Hortobágy melléke! | Beh sok szegény legénynek Vagy te menedéke. (Fazekas Mihály) Elmentem a nagy csöndbe. Az alföldi erdőbe, amit a szelek ültettek a homokba
szegénylegények oltalmának. (Móra Ferenc)
- szegénylegényes; szegénylegénykedik; szegénylegénység.